Régi papírkönyv, újraolvasása. Valamikor tizennégy és tizennyolc éves korom között olvastam és máig élesen megmaradt, hogy féltem tőle. A cselekményből nem sokra emlékeztem, de az érzés, hogy féltem, nagyon élénken élt bennem. Ezért olvastam újra, hogy kiderítsem, miért, mitől, és ezért kerül be a „hatottak rám” kategóriába. Abban az időben, abban
A Csütörtöki nyomozóklub-ban szereplő kompánia van itt is jelen. Csak a bűnözők mások. Azt december hetedikén fejeztem be és így írtam róla: Szirupos leszek, de imádtam ezeket az öregeket. Persze, ezt akarta a szerző elérni, tudom. Sikerül, jól csinálja. Négyen egy nyugdíjasotthon lakói közül nyomozóklubot alapítanak titokban, és régi, meg
Újraolvasás volt, szintén év végi téma, szintén véletlenül kiválasztva. Már nem emlékeztem, hogy az év utolsó napjaiban játszódik. Nagyon lelkesedtem érte az első olvasáskor, igazam volt. Ezt írtam akkor, két évvel ezelőtt, szintén januárban: Ó, mennyire jó volt ez a könyv! Bárcsak tartana még! Idiótákról szól, ahogy Backman mondja, mindenkinek
Kommunista korban íródott, 1976-ban kiadott könyv. Pontosan ötven éve. Szerzője marosvásárhelyi, nem azonos a budapesti Nemes László íróval, akivel majdnem kortársak. Mindig különös figyelemmel olvasom a kommunista korban írt regényeket: nagyítóval keresem benne, van-e valami kommunista propaganda, vagy ha nincs, hogyan ment át mégis a cenzúrán. Az író dolgozott tengerjáró
A 2025-ös év felfedezettje nálam. Régen a kedvenc listára tettem valamelyik könyvét, majd rátaláltam a könyvtárban, és kivettem elsőnek az „Ahol a folyó véget ér” címűt, másodiknak a „Maggie”-t. Ezt írtam róluk rögtön, ahogy befejeztem: Ahol a folyó véget ér Nehezen tudok megszólalni a könyv elolvasása után. Egy házaspár útja
Naná, hogy tetszett a címe és addig kerestem, amíg sikerült megtalálni. Nagy elvárásokkal indultam neki, hogy két hét alatt olvassam el, ehelyett két nap alatt kiolvastam a 346 oldalt. S most kellene következzen az a rész, hogy, ha az embernek nagyok az elvárásai, akkor……dehogy csalódtam, még jobb, mint amire számítottam!
Még belefért ebbe az évbe, ezzel meglett a havi kettő. Nem sok, a tavaly több volt, de ez sem rossz. Főleg, hogy év végére visszataláltam a könyvtárba. És most van miből válogatni, nem úgy, mint régebb. Sokan írnak, sokat írnak. Szerencsére. De térjek rá az éppen kiolvasott könyvemre: a „Nápolyi
Három éve vezetek egy napló-alkamazásban minden könyvet, amit elolvasok. Néhány sor erősen szubjektív véleményt is írok róla. Azelőtt is írtam különböző füzetekbe a szerzőt és a címet, de utóbbi három évben rendezettebb lettem. Ebben a blogban ezekből a három év során írott feljegyzésekből válogatom össze azokat, amik hatottak rám, ugyanakkor