Idézek kicsit a fülszövegből: „Államfők, elnökök, milliárdosok, hazardőrök és az árnyékvilág harcosai – kitalált és a híradásokból „jól” ismert valós szereplők sora. Frei Tamás új politikai akcióthrillere a közeljövőben játszódik.
A szerzőtől megszokott feszes ütemű, letehetetlen könyv kíméletlenül lerántja a leplet a színfalak mögött zajló gátlástalan alkukról, az országok sorsát meghatározó emberi gyarlóságról és az elhibázott politikai döntésekről.”
Muszáj volt idetegyem ezt az idézetet, mert én nem tudtam volna így meghatározni, miről is szól a könyv. Alig van hozzá szókincsem, kívül esik a műfaj az általam megszokott témák közül. (Szándékosan kerülöm a „komfortzóna” szót, de igen, illik ide.)
Épp ideje volt kicsi témabeli változatosságnak. És mivel Y generációs férfiismerősöm ajánlotta, abbéli örömömben, hogy ők is olvasnak, elfogadtam a kölcsön adott könyvet és kiolvastam.
Nem ment könnyen, mert, mint mondtam, a téma távol áll tőlem. Ennek ellenére a felépítés jó, elég izgalmas, hogy követni lehessen.
A stílusa gondosan megmunkált, finom. Nekem valahogy hiányzott belőle az, ami magával ragad és nem enged el.
Elég sok megszakítással sikerült befejezni. De a történet vitt előre.
És, ha már a stílusról írtam: tetszett az a finomság, ahogy két ember óvatos, mondhatni bátortalan közeledési kisérletét bemutatja.
És nincsenek benne fölösleges brutális jelenetek.
Nehéz azonosulni a szereplőkkel, még ha a történetben pozitív szerepük is van, mert nincs az a belső hívást, álmot, értékrendet követő figura benne. Csak parancsteljesítés van.
De összességében, így a műfajba való betekintésnek jó volt.
És ami még érdekesség: néha hajlamos vagyok úgy beleélni magam, mintha igaz történetet olvasnék, jóllehet az eszem tudja, hogy nem az.
Most is ez történt. Persze, ez rólam szól, nem a történetről.
8-ast adok rá, itt megpróbálok nem annyira szubjektív lenni, mint szoktam, mert jól megírt – megszerkesztett könyv.
